Trianon kapcsán

Jó gyermeke vagyok-e Hazámnak?

Mely bölcsőmül szolgált midőn csecsszopó valék,

S Hazámmá terebélyesült felnőtt létem idején.

Úgy viselkedik, mint féltő, szerető anya,

És én olyannak szeretem Őt, mint vala,

Megcsonkítva, megfosztva, megtépázva!

Jó gyermeke vagyok-e Hazámnak,

Ha nem úgy fáj, mint száz évvel ezelőtt?

Szánom az igaz, de én így kaptam, nekem egész,

Bármennyire is csonka a láb és a kéz.

Szívében élhetek, ez nyújt nekem vigaszt!

Csillagot, nekem e csonka föld adott,

S nem mondta senki, hogy Ő volt nagyobb!

Trianon megtépázta Hazámat!

Elrabolt tőle gyönyörű tájakat, értékes kincseket,

Elrabolt Honfiakat, kik szívükben éhesek!

Szerencsés emberként élhetek! A bölcső, mely ringat,

Nekem így csonkán is egész, szívemben az enyém!

Dühös vagyok, ha bántják, mert engem is bántanak,

Hisz anyaként szeretve ölében ringat,

Szívébe olvadt szívem, s egyként dobog lázasan.

Magyarország, ha fiaid józansága egyesül,

Szellemóriásként teremt egységes Hazát!

Elköteleződött szívem, ha porba hull, e föld

Mélyén nyugodhatok, onnan küldök egy csillagot,

Mely a Magyarok egén fent felragyog.

Nagy Ilona    2020. 06. 06.