ARCHÍV TARTALOM

Erdély   Amikor elkezdtem e cikksorozat írását, valahol bensőmben izgatott voltam. Már előre izgultam, mi lesz akkor, amikor Erdélyt veszem sorra? Tudok-e majd tárgyilagos maradni, hisz őseim Erdélyből származnak. Nagyanyám és nagyapám apai részről Erdélyből keveredtek le Szabadkára, amely ma már felismerhetetlenül megváltozott. Erről majd a negyedik részben részletesen beszámolok. Hát nem furcsa? Származás, élet

Mintha nem is oly régen történt volna hogy mi, történelmet írtunk. A forradalom sokáig ellenforradalomnak lett titulálva azok részéről akik leverték, de utódaik sem viselkedtek másként. Még ma sem. Amikor elgondolkozok azon hogy az egész országban megmozdult mindenki, amikor a gyerekek, fiúk lányok, egyetemisták, diákok, öregek, mindenki aki járni tudott kint volt az utcákon, mert

Amikor szétesett a volt Szovjetunió, a Kárpátalján őshonos magyarok azt remélték, hogy visszakerülnek az anyaországhoz. Sajnos ez nem történt meg, annak ellenére sem, hogy idejekorán kiderült, az oroszoknak nem volt semmi néven nevezhető ellenvetésük talán azért mert ők Ukrajnát már amúgy is elvesztették.

Valamikor, még az idő kezdetén a Fény megteremtette gyermekeit. De valaki aki ezt nem tudta elviselni, belemarkolt a káosz koromfekete létébe és létrehozta az anyagot. Ebbe bennünket, a Fény gyermekeit, mintegy börtönbe, bezárt. Attól a pillanattól megszűnt a szabad akaratunk amelyet ajándékba kaptunk a teremtő Fénytől. De az anyag halála után, felszabadulunk, visszanyerjük szabad akaratunkat,

1.rész FELVIDÉK ma Szlovákia Kihagyhatatlan kellene hogy legyen az iskolai tananyagból annak a gyalázat sorozatnak a feltárása amit velünk magyarokkal, nemzetemmel, azok az országok, amelyekhez az elszakított területeken élő „örökösök” a jogtalanul, rablásból szerzett országunk részein nemzet testvéreinkkel tettek és tesznek ma is! Ha minden így megy tovább mint Trianon óta, akkor lassan a feledés

Kedves Honfitársam!   Ha úgy szereted hazánkat, nemzetünket és a mi csodálatosan zengő nyelvünket, ahogy azt egy derék magyar hazafinak kell, vagyis szívedből, lelkedből, testedből, a legkisebb porcikáddal is, akkor itt most egy olyan filmről értesülsz, amelyet egyenesen neked készítettek. A címe: 100 évvel Trianon után Talán hallottál már róla, de az is lehet, hogy

Trianon kapcsán   Jó gyermeke vagyok-e Hazámnak? Mely bölcsőmül szolgált midőn csecsszopó valék, S Hazámmá terebélyesült felnőtt létem idején. Úgy viselkedik, mint féltő, szerető anya, És én olyannak szeretem Őt, mint vala, Megcsonkítva, megfosztva, megtépázva!   Jó gyermeke vagyok-e Hazámnak, Ha nem úgy fáj, mint száz évvel ezelőtt? Szánom az igaz, de én így kaptam,

Igazán csak azok az emberek értik meg akiknek anyanyelve, lelke rezdülése, magyar! Manapság ezekre az emberekre vagy azt mondják hogy hungarofóbok vagy magyarizálnak. Esetleg még le is náciznak, sőt rasszistának, nacionalistának titulálnak valamennyiünket. De nézzük csak hogy mit váltanak ezek a megjelölések bennünk ki akik még igenis hogy ragaszkodunk magyarságunkhoz? Beszéljünk, valós érzésekről, olyanokról amelyeket