Világosan kivehető hogy mely területeket vették el még tőlünk. Délvidékhez nemcsak Vajdaság tartozik, hanem azok a területek, magyar lakta városok, települések, falvak is amelyek Horvátország, Szlovénia és Ausztria területén találhatóak.
Az I. Világháború után a párizsi békekonferencia a jugoszláv-magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg. Így került a Muravidék (Prekmurje) a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához, s maradt Magyarországon az un. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel. A Magyarországtól elcsatolt mintegy 940 négyzetkilométernyi terület 169 települése közül 28-nak a lakossága szinte teljes egészében magyarokból állt. A jugoszláv (szerb) hadsereg 1919. agusztus 12-kén vonult be a Muravidékre.A nagyhatalmi döntés- mint Burgenland esetében is – kompenzációt is jelentett, ez esetben az új délszláv állam számára, az Olaszországhoz került és az Ausztria birtokában maradt szlovén lakta területekért. A térség három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – perifériájává változott. Az Eszterházy-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonisták“, a magyarok és a szlovének között. Egy sor magyar falu szélén épültek új falurészek ( Petesháza, Hosszúfalu, Pince, Gyertyános, Hídvég,Kámaháza) a telepesek számára, sőt Benica-Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. An föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra, megszűnt a vasúti összeköttetés muraszombat és Körmend, majd Lendva és Rédics között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – Omozson át – kapcsolódott Mariborhoz. A II. Világháború idején a területet visszacsatolták Magyarországhoz ( 1941. április 16.-ka és 1945. április 3) A magyar adminisztráció kiépítésekor, 1941-ben, sajátos módon, tízezrek vallották magukat szlovén-horvát anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek a Muravidéken és Muraközben. A magyar hatóságo a telepesek és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb-hosszabb időre a sárvári táborba.
Őrvidék: Nyugat – Magyarország osztrák elszakítottságú országrésze. A „Burgenland“ kifejezés száz éve még ismeretlen volt! A kedves sógorok akkor találták ki amikor az első világháborút egymás oldalán elvesztettük, és hogy hogy nem-ők is sorba álltak egy jó kis magyar termőföldért, több megyényi magyar területért, pedig vesztes országként ugyan mi keresnivalójuk volt a rablásban? Bezárult a kör, és ha nem lett volna a nyugat-magyarországi ellenállás, akkor a határ valahol Celldömölk mélységében húzódna meg! Egy szó, mint száz az előre megtevelt rablás hazánk ellen sikeresen záródott le, és pecsételődött meg a trianoni szerződéseknek köszönve. Azt a feladatot amely a történelem megíróinak köszönve létrejött a mi számunkra egyetlen szóban kell összefoglalni, revízió! Senki sem mondhatja, hogy nem így van! Senki sem tarthatja fenn a mostani államhatárokat és körülményeket, amelyek időközben azt eredményezték, hogy a kivándorlás tovább folyik, minden leszakított területről! A magyarság drámai fogyatkozása kézzelfogható! A legújabb „klosszális húzása“ a mai kormánynak az, hogy Orbán Viktor megerősítette, Kárpátalja megmarad Ukrajna tulajdonában, mert nekünk semmi, de semmi határkiigazítási szándékaink nincsenek és nem is lesznek! Gyönyörű üdvözlet a kommunista múltból egy olyan kormány által, amely folytatja azt, amit a kommunisták parancsra vittek véghez! Vajdaságban rohamosan csökken a magyarság létszáma de mi a szerbekkel történelmileg, magas szintű jó viszonyban vagyunk! Szlovákiában sem különb a helyzet miközben a leszakított területeken magyar anyanyelvű, magyar politikusok az ellenségeinkkel együtt indulnak, ellenségeink pártjának színeiben a választásokon! Olybá tűnik, hogy a hazaárulás vonzóbbá vált, mint valaha! Én úgy hiszem, hogy ez a jelenség annak a traumának a következménye, amit Trianonnak nevezünk. Persze vannak tudatos és lelketlen, gerinctelen hazaárulók, elegen. Közben az anyaországban, a csonka országban egyre erősödik a „baloldal“ az idegenek továbbra is ott vannak nemzetünk idegközpontjaiban, az MTA kezükben,megfizetett gazemberek nyugodtan rombolhatják a „kisebbség jogai védelmének“ jelszava alatt a többség létét. Államalapítási ünnepről csacsog a kormány agusztus 20-kán miközben kevesen tudják (mert nem szabad), hogy István király sohasem volt államalapító mert nekünk már előtte volt államunk! A történelemkönyvek még ma sem azt adják a gyerekeknek ami az igazság nemzetünkről, hisz azt sem a nemzeti érzelmű hiteles történészek írhatják meg! Legújabban pedig végérvényesen nyilvánvalóvá vált a színművészeti akadémia diákjainak tüntetéséből hogy már régen, kultúrharc folyik hazánkban minden betűért,, minden költőért és színdarabért. Egy rövidke kitérő ennek kapcsán. Szabadkán a Népszínházban, amikor édesapám volt az igazgató, egy jelszó volt látható a háta mögött a falon: „ A színháznak önfeláldozó színészekre van szüksége, mert azok tartják a színházat, a művészetet életben!“ A kilakoltatások zavartalanul folynak tovább, mint egy az „egészséges életmód“ számára oly fontos sportközpontok. Mielőtt azonban bárki felkapná a vizet, vegye tudomásul, nem arról van szó, hogy a sport nem kell vagy nem jó! De arról igen, hogy akkor sem szabad a kilakoltatásokat tovább folytatni, a kilakoltatottaknak vissza kell adni otthonaikat, munkát adni és biztosítani egy emberséges, nyugodt életet, éppen olyat amilyet a kormány naponta hangoztat! Vagyis a kormány a bankok oldalára állt! Vajon nem azért mert a FIDESZ-KDNP is a bankok kezében van? A háttérben pedig igenis van egy csendes, alattomos bevándoroltatás!
Köszönöm valamennyiük figyelmét és türelmét.
Pataky Zoltán