Kedves Honfitársam!

Ha úgy szereted hazánkat, nemzetünket és a mi csodálatosan zengő nyelvünket, ahogy azt egy derék magyar hazafinak kell, vagyis szívedből, lelkedből, testedből, a legkisebb porcikáddal is, akkor itt most egy olyan filmről értesülsz, amelyet egyenesen neked készítettek.

A címe: 100 évvel Trianon után

Talán hallottál már róla, de az is lehet, hogy még nem, így tőlem értesülsz erről először.

Nem a tartalmát akarom megosztani veled – bár én már láttam a filmet -, hiszen felnőtt ember vagy, neked kell végignézned és hallgatnod, majd a véleményedet összevetni az enyémmel, s bízvást elmondhatom, ha úgy gondolod is, hogy te már mindent tudsz Trianonról, nem kis meglepetések fognak érni!

Annyit azért elmondanék erről a hatalmas és rendkívüli alkotásról, hogy miután egyhuzamban végignéztem, utána egész éjszaka nem tudtam aludni. Dehát annyi gonoszságról, gyalázatos tettről egyhuzomban majd három órán át hallani, ez még a legerősebb idegeket is megviseli.

Pedig jómagamnak is meglehetősen komoly anyag áll rendelkezésemre Trianonról.

Olyan könyvek, amelyeket 1920-ban, illetve ’21-ben adtak ki az USA-ban és Kanadában.

Mégis sok újat adott számomra ez a film.

És ami örömmel tölti el az ember szívét, van megoldás is ennek orvoslására.

Hogy miként, azt majd meghallod te magad, ha végignézted a filmet.

Nagyszerű alkotás, amely teljes egészében adományok alapján jött létre. Főleg kispénzű emberek által, akik azonnal átlátták, hogy itt igen nagy horderejű dologról van szó, ezért segíteni kell!

Garantálják ezt az előadók, akik több évtizedes, fáradhatatlan kutatómunkával keresték meg a trianoni gyalázatra vonatkozó hiteles adatokat és írásos bizonyítékokat, és garantálják ezt a film készítői, akiket csak bámulni tudok, hogy ilyen kevés pénzből, hogy tudtak ilyen nagyszerű alkotást vébevinni?

Mert összesen 381 derék magyar ember, többszöri adományozásából jött létre ez a film, s mint fentebb már írtam, többségében szerény jövedelmű emberek, akiknek minden fillért meg kell gondolniuk, hogy mire költenek?

Mégis azonnal megértették, hogy ennek a filmnek el kell készülnie, ha törik, ha szakad!

Így volt ezzel a stáb is. Hányszor voltak égető, hol szinte filléres, hol nagyobb összegű gondjaik, mégis mindig felül tudtak emelkedni rajta, mert épp akkor jött az újabb segítség az adományozók részéről, amit talán már nem is gondoltak vagy vártak volna.

De hajtotta őket az az erő, hogy ezt a filmet mindenképpen el kell készíteniük – mert az igazságnak egyszer végre már napvilágra kell kerülnie! -, mégpedig a tudásuk legjavát adva bele!

Hisz Trianon egy igaz magyarnak az egyik legfontosabb szívügye, mely máig fáj és hasogat, éppen ezért megérdemlik már az emberek, hogy lerántsák a leplet róla, kik voltak azok a gyalázatos, senkiházi gazemberek, akik mindezt előkészítették és szemrebbenés nélkül végrehajtották.

Lelkiismeretről nem írok, mert ezeknek a gazembereknek egy fikarcnyi sem volt belőle!

Azt is el szeretném mondani neked, hogy lesznek majd olyanok, akik támadják a filmet, úgy a benne szereplő történészeket, mint a film készítőit.

Erre nézve viszont csak azt mondhatom, hogy ezekről a személyekről így legalább azonnal megtudhatjuk, ugyanazokhoz a körökhöz tartoznak, mint hazánk feldarabolói, vagy húznak hozzájuk.

Magyarán szólva, egy húron pendülnek.

És nem kevesen közülük, minden bizonnyal valamelyik szabadkőműves páholy tagjai, amiről tudjuk, hogy a virágkorát éli szerte a világon, így Európában is, ahol különösen erős, s minden téren hatalmas befolyásra tett szert.

Kedves Honfitársam!

Többet nem írok a filmről, sem az elkészítésének a körülményeiről. Majd meglátod te magad.

Azt viszont feltétlen el kell még mondanom, hogy ahol ezt az írásomat most olvasod, ugyanazokon az oldalakon meg fog jelenni az is, hogy mikortól látható a film és hol nézheted meg?

Csupán egy kevéske türelmet kérek még tőled – egy-két hetet -, s aztán a saját szemeddel győződhetsz meg róla, hogy mindaz, amit neked írtam a filmről, teljes mértékben fedi a valóságot.

Erős várunk nekünk az Isten, s a vele szövetkező igazság, mely teljes egészében szegény, megcsonkított és megkínzott hazánk és minden becsületes, hazaszerető magyar oldalán áll!

Ezzel búcsúzom most tőled.

Honfitársi üdvözlettel 

Katalin Hosszu