A Monarchia és Magyarország belekényszerítése
a Nagy Háborúba
Ma már kevesen tudják, hogy a trianoni tárgyalásokon sokáig Magyarországot hibáztatták a háború kitörésével. Ez egy cinikus kísérlet volt a későbbi utódállamok területi követeléseinek erkölcsi alátámasztásához. És a látszat valóban néhány tekintetben ellenünk volt. Magyarország a Monarchia része volt, elvileg egyenrangú félként, de gyakorlatilag a fő ügyekben, akkor is, ha ezek a közös ügyek voltak, Ausztriáé volt a vezető szerep. A háború kirobbantásában Ausztria sokkal inkább hibás volt ugyan, mint Magyarország, de végeredményben ő is csak a balek szerepét játszotta el.
Ha az I. világháború okait keressük, akár az 1853-56-os krími háborúig visszamehetünk, amikor Oroszország az Oszmán Birodalom elgyengülését kihasználva, terjeszkedni kívánt délnyugati irányban, Törökország és a Balkán felé. Anglia és Franciaország azonban útját állta és a Monarchiát is ellenséges viselkedésre ösztönözte Oroszországgal szemben, amely csak néhány évvel korábban mentette meg Ausztriát a magyar 48-as forradalom leverésével. Oroszország már ekkor megorrolt a hálátlan Ausztriára. Ugyanez következett be a balkáni háborúk folyamán is, amelyekben Oroszország támogatásával a balkáni népek sorra vívták ki függetlenségüket az Oszmán Birodalomtól. 1877/78-ban Törökország minden fronton vesztésre állt, Konstantinápoly elestét csak az angol flotta megjelenése akadályozta meg. Az angol politika következetesen vigyázott a hatalmi egyensúlyra Európában és erre akkoriban Oroszország jelentette a legnagyobb veszélyt. Németország csak a századfordulóra vált a fő ellenséggé.
A San Stefanói békében meghúzott határokat a nagyhatalmak heves ellenzése miatt a Berlini Kongresszuson (1878) újratárgyalták. Ekkor Andrássy Gyula gróf volt a Monarchia külügyminisztere és az ő kitűnő ötletével sikerült a nagyhatalmakat egyetértésre bírni. Ennek a lényege, hogy Törökország megtarthatja a szuverenitást Bosznia-Hercegovina és a Novipazari Szandzsák fölött, a tényleges hatalmat azonban a Monarchia birtokolja. Andrássynak sikerült nem csak az idegen hatalmakat meggyőzni e lépés célszerűségéről, hanem a Monarchiát is, amely olaszországi területveszteségei után a gyengülő Török Birodalom gyarmataival akarta kárpótolni magát. Magyarország számára később hátrányosnak bizonyult, hogy a Monarchia, jogfolytonossági szempontoktól vezérelve, Bosznia-Hercegovina megszállásakor magyar ezredek vonultak be először, mivel az a középkorban a Magyar Királyság része volt. (Ausztria hasonlóképpen járt el már Lengyelország felosztásánál, amikor Galíciát megszerezte. Oda is magyar ezredek vonultak be először.) A nyugati hatalmak azonban Trianonban ezt a lépést mint a magyar agressziót bizonyító tényt értelmezték.
A Berlini Kongresszusnak messzire ható következményei közül a legfontosabb a Németország és a Monarchia közötti szövetségi rendszer megalapozása, ami másrészt Oroszország és a Németország közötti szövetség lazulásához, majd széteséséhez vezetett. Franciaország, amelyet az 1871-es háború elvesztése és Elzász-Lotharingia elcsatolása miatt revansvágy fűtött Németország ellen, kapva kapott az alkalmon és hamarosan szövetségre lépett Oroszországgal. Németország és a Monarchia szövetségéhez 1882-ben Olaszország, 1883-ban Románia is csatlakozott.